By Lazac

5, azaz ÖT! napig hallgattam, hát innen sem maradhat ki... :-))))

Evezős vagyok, viziember. Idén május elején Velencében, az evezés új értelmet nyert számomra, új élményt. Igazán a rövid ott tartózkodásunk alatt csak a csodálatig jutottam, közelebbről nem tanulmányoztam még a gondolások művészetét. Mert igazi művészet az, ahogy ott állnak a gondoláik tetején, (mint kedves barátnőmtől megtudtam, egyedi személyre szabottan tervezettek ezek a vizi járművek) egyensúlyoznak a legnagyobb hullámokon is, és eveznek játszi könnyedséggel. Legalábbis külső személőnek úgy tűnik, de igazán kemény izommunka, összpontosított figyelem kell ehhez a tudományhoz.

A gondola villája, egy egyszerű fadarabnak látszik, egy csonknak, ami egy hozzá nem értőnek semmit nem mond. Megfigyeltem ezeket az evezősöket, mennyire tudják, hogy azon a fadarabon hová tegyék az evezőt. Melyik állásban lehet visszatartani a gondolát, azaz fékezni, melyik állás alkalmas a bal ill. a jobb helyzetváltoztatáshoz. Elképesztő volt, órákig tudtam volna bámulni, azt hogyan forgatnak, tolnak, húzzák vissza a víz felszín alatt ki sem emelve, az evező tollát. Már az evező is egy csoda, alig szélesedik ki a toll végén, olyan legyezőszerű az egész, de mégis haladnak könnyedén a vízen, ezek a hosszú, karcsú testek. Azt is megfigyeltem, hogy ha az utasok nem egyenletesen vannak elosztva a hajóban ( mondjuk nem egy szerelmespár ül kettesben, hanem többen, hárman, esetleg öten ülnek) akkor a gondolás a helyzetének változtatásával tartja egyensúlyba a hajóját.

Az evezőt semmi nem rögzíti. Értem ezalatt azt, hogy nincs a szokásos "tulipán bilincs", nincs kötélbéklyó, vagy nem a hajótestbe faragott lyukon dugják ki az evezőket. Nem, ezek az evezők önálló életet élnek, szinte táncolnak a villán. - Lazac

Lazac-katt... :)

Megjöttek Lazacomtól a fotók dvd-n - a legtöbb képen hátulról vagyok látható :-))) - ami nem egy hátrány.... egyébként meg... van hangulata ahogy ottan megyek... :-))

...de azért van ilyen is... :-)

Egy kávé ára... :)

Gondoláztam. Bezony. No nem 80 euroért bársonyszéken ücsörögve ószólemijót hallgatva.... hanem kettőször átmentünk a csatornán a traghetto-val, ami igazi gondola... Csak éppen legtöbbször állni kell rajta, sokan vagyunk, imbolygunk, dülöngélünk, közben egymásba kapaszkodunk, fényképezünk és nézzük a... khmmm... kilátást.... möhöhö... Mindezt alig egy perc alatt, túlságosan hamar átérünk, máris ki kell szállni, menjünk még egy kört.... Lehetne, mert valóban csak "egy kávé ára", ráadásul az olcsóbbik fajtából. És! Mindezt persze Lazacom tudja az utikönyvből, mert én is olvastam, láttam is az elmúlt években, mégsem jutott soha eszembe beszállni egy ilyenbe. "Egyik nagy kedvencem" a traghetto-zás.... :))

Buona Notte!