Érdekes dolgot mondott a múltkor a tv-ben Díner Tamás: ő szinte csak beállított fotókat, portrékat készít, utazásai közben csak a legritkább esetben kapja elő a gépet. Úgy érzi, a fényképezés éppenhogy elvonja a figyelmét a helyszínről. Van ebben valami. Én mondjuk a videóval vagyok így: számtalanszor lehet látni, hogy valaki felvesz valamit - Velencénél maradva mondjuk az üvegfúvók munkáját - és már a felvétel alatt is a kamera picike kijelzőjén követi az eseményeket, nem a valóságban. Már akkor, ott a helyszínen sem látja élőben, csak úgy mint otthon majd a felvételen. Ennyi erővel tényleg megnézhetne a Travelen egy útifilmet.
Na mindegy, nem kell ilyen okoskának lenni, én fényképezek mint állat. :-) Jó a visszaemlékezés miatt is, de inspiráló is megnézni a képeket... Most pl. van egy elég vacak időszak: egészségi problémák, lelki nyavalygások, pénzügyi nehézségek... De ha megnézem a fotókat, akkor tudom hogy egyszerűen ott akarok lenni megint és kész. És addigra majd elmúlik, túllépek, megoldódik, sötöbö.... és MEGYÜNK...
Na mindegy, nem kell ilyen okoskának lenni, én fényképezek mint állat. :-) Jó a visszaemlékezés miatt is, de inspiráló is megnézni a képeket... Most pl. van egy elég vacak időszak: egészségi problémák, lelki nyavalygások, pénzügyi nehézségek... De ha megnézem a fotókat, akkor tudom hogy egyszerűen ott akarok lenni megint és kész. És addigra majd elmúlik, túllépek, megoldódik, sötöbö.... és MEGYÜNK...
... mert meg kell látogatni megint a rokonokat.... :)
... mert nem mondtam neki, hogy "még egy lépéssel hátrébb...." :)
... mert még mindig nincs egy éles fénykép a taximról (jobb szélső).. :)
... mert itt még nem gyújtottunk gyertyát...
... és mert még nem vettünk kimért bort (pedig naponta többször elmentünk az üzletke mellett) . :)
