Csak ülök és...

Lehetetlen rossz fotót csinálni... csak felemeled a géped és kattintasz. A velencei képeken mindig van valami. Talán ott a helyszínen nem is veszed észre, mert már nem tudod meglátni, befogadni a milliónyi apró díszletet, a domborulatokat, a faragásokat, a vésett szövegeket... a napsütés játékát vagy éppen a borongós idő páráját... az emberi arcokat. Otthon aztán a mégis rossznak ítélt fotó sarkából levágsz egy darabot és az lesz a kép, mert van rajta valami, ami önmagában is megérdemelt volna egy kis odafigyelést. (Éljen a digitális technika! :-) )

Az idén gyakran csordogáló eső elől beültünk egy kávéház óriási ernyőkkel fedett teraszára a Zanipolo tövében. A csapadékos időjárás mindig drága mulatság, mert az ember kezdi egy kávéval... egy üdítővel... aztán néhány deci borral, mert még mindig esik és már hideg is van, meg nyűgösek is vagyunk meg egyáltalán... Közben pedig kattintgatok - berögzült szokás. :-) És egy ültő helyemben megörökítek ennyi mindent. :-)

Ott megy egy nő esernyővel...

... és uppsssz... az a kút...!!!! :-)

Május

Felébred az ember lánya reggel a lakókocsiban, látszik a leheletének a párája, nyirkos törülközőbe törli az arcát, tegnapról vizes aljú farmerbe bújik. Hát eddig nem valami szívderítő a helyzet. A nap csak néha bújkál ki a felhők mögül, három réteg cucc van rajtunk, a hajón is fázunk és Velencébe érve sem javul a helyzet. Morcogás. Nincs is mit tenni, fel óra séta után egyszerűen muszáj betérni egy eldugott kis sikátor még eldugottabb kávézójába, csatlakozni a helyiekhez és betolni egy szendvicset és egy kávét.... ja, és egy sört is... bár úrinő 10 előtt nem iszik, de fent említett rosszkedvű helyzetet valamivel orvosolni kell. Mire mindezen túl vagyunk, már fénypászmák törik át az egyszerű kis függöny anyagát... és egyébként is... minden rendben - hiszen itt vagyunk... :-)