2011. június 8., szerda
2011. június 4., szombat
Inspiráció
Az idei utazás különböző okok miatt elmaradt. Igazából máshová szerettem volna menni, de Velence továbbra is vonz... a képeket nézegetve újra és újra ott szeretnék lenni - ahogy ezt már itt sokszor le is írtam. Amint lehet, megint megyek, de hogy mikor, arról pillanatnyilag fogalmam sincs.
A város itt van a fejemben... az épületek részletei, a hangulatok, a sikátorok fényei és árnyékai... még csak tudatosan felidézni sem kell, velem vannak mindig. Mivel üveggel dolgozom, évek óta foglalkoztat, hogyan lehetne a kemény és éles, látszólag durva anyagból megmintázni valamit... valamit, ami Velence. Született néhány kísérlet, és folyamatban vannak újabbak, most ezeket fogom ide feltenni, hiszen ezek is a "mozaik" egy-egy apró darabkái. Az üvegtárgyakat saját fotók alapján próbálom megálmodni, megtervezni - és elkészíteni.
A város itt van a fejemben... az épületek részletei, a hangulatok, a sikátorok fényei és árnyékai... még csak tudatosan felidézni sem kell, velem vannak mindig. Mivel üveggel dolgozom, évek óta foglalkoztat, hogyan lehetne a kemény és éles, látszólag durva anyagból megmintázni valamit... valamit, ami Velence. Született néhány kísérlet, és folyamatban vannak újabbak, most ezeket fogom ide feltenni, hiszen ezek is a "mozaik" egy-egy apró darabkái. Az üvegtárgyakat saját fotók alapján próbálom megálmodni, megtervezni - és elkészíteni.
Ponte
"És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok." (János 14,4)
Frari
"Pregate Dio per noi..."
"És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok." (János 14,4)
Frari
"Pregate Dio per noi..."
Márványcsipke
"Hová lesznek ékszereid, Velence...?" (Galla Ágnes)
"Hová lesznek ékszereid, Velence...?" (Galla Ágnes)
2011. március 18., péntek
A könyvről
Szóval van ugye az öröm meg az üröm.... Mert jó érzés kiadni egy könyvet, még akkor is, ha magánkiadás, nekem kerül pénzbe, és csak a barátaimhoz jut el. Ők viszont örülnek neki, én pedig annak örülök, hogy egyáltalán kijön valami a kezemből, amit érdemesnek tartunk nyomtatásban viszontlátni. A könyv szép, mindenkinek tetszik. Eddig jó, mindenki boldog, hurrá.
A kiadónál (Lilli) marad 10 könyvem, amit ők majd a webshopjukban fognak árusítani, ez a szerződésnek nem csak egy apró lábjegyzete, hanem fontos - nyilvánvalóan a kiadási árat jócskán megemelő - pontja. Eltelik majdnem másfél év, a könyvnek még csak a fotója sem kerül fel a Lilli honlapjára. Jóvan... nem vagyok egy pereskedős típus, ott egye meg a fene, de azért gondolkodom rajta, hogy legalább el kéne hozni a könyveket, inkább nálam porosodjon a továbbiakban, mint náluk.
Ma kapok egy levelet Körmendy-Rácz Jánostól, aki ugyanaz a szerkesztő, akivel a könyvet kiadtuk - tehát még csak tulajdonosváltás sem történt. Értesít, hogy a profil megváltozik, ha van könyvem az irodában, menjek érte (!), vagy kiküldik GLS-el A FUTÁRDÍJJAL MINT UTÁNVÉTTEL. Háromszor is elolvastam, de ez még mindig azt jelenti, hogy nekem kell fizetni.
Na, nálam aztán ritkán szakad el a cérna, de nagyon szép kerek mondatokban megírtam azonnal a fenti úriembernek, hogy lesszives kiszállíttatni a Lilli költségére a könyveimet, cserébe
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)








