Szóval van ugye az öröm meg az üröm.... Mert jó érzés kiadni egy könyvet, még akkor is, ha magánkiadás, nekem kerül pénzbe, és csak a barátaimhoz jut el. Ők viszont örülnek neki, én pedig annak örülök, hogy egyáltalán kijön valami a kezemből, amit érdemesnek tartunk nyomtatásban viszontlátni. A könyv szép, mindenkinek tetszik. Eddig jó, mindenki boldog, hurrá.
A kiadónál (Lilli) marad 10 könyvem, amit ők majd a webshopjukban fognak árusítani, ez a szerződésnek nem csak egy apró lábjegyzete, hanem fontos - nyilvánvalóan a kiadási árat jócskán megemelő - pontja. Eltelik majdnem másfél év, a könyvnek még csak a fotója sem kerül fel a Lilli honlapjára. Jóvan... nem vagyok egy pereskedős típus, ott egye meg a fene, de azért gondolkodom rajta, hogy legalább el kéne hozni a könyveket, inkább nálam porosodjon a továbbiakban, mint náluk.
Ma kapok egy levelet Körmendy-Rácz Jánostól, aki ugyanaz a szerkesztő, akivel a könyvet kiadtuk - tehát még csak tulajdonosváltás sem történt. Értesít, hogy a profil megváltozik, ha van könyvem az irodában, menjek érte (!), vagy kiküldik GLS-el A FUTÁRDÍJJAL MINT UTÁNVÉTTEL. Háromszor is elolvastam, de ez még mindig azt jelenti, hogy nekem kell fizetni.
Na, nálam aztán ritkán szakad el a cérna, de nagyon szép kerek mondatokban megírtam azonnal a fenti úriembernek, hogy lesszives kiszállíttatni a Lilli költségére a könyveimet, cserébe
