Csak ülök és...

Lehetetlen rossz fotót csinálni... csak felemeled a géped és kattintasz. A velencei képeken mindig van valami. Talán ott a helyszínen nem is veszed észre, mert már nem tudod meglátni, befogadni a milliónyi apró díszletet, a domborulatokat, a faragásokat, a vésett szövegeket... a napsütés játékát vagy éppen a borongós idő páráját... az emberi arcokat. Otthon aztán a mégis rossznak ítélt fotó sarkából levágsz egy darabot és az lesz a kép, mert van rajta valami, ami önmagában is megérdemelt volna egy kis odafigyelést. (Éljen a digitális technika! :-) )

Az idén gyakran csordogáló eső elől beültünk egy kávéház óriási ernyőkkel fedett teraszára a Zanipolo tövében. A csapadékos időjárás mindig drága mulatság, mert az ember kezdi egy kávéval... egy üdítővel... aztán néhány deci borral, mert még mindig esik és már hideg is van, meg nyűgösek is vagyunk meg egyáltalán... Közben pedig kattintgatok - berögzült szokás. :-) És egy ültő helyemben megörökítek ennyi mindent. :-)

Ott megy egy nő esernyővel...

... és uppsssz... az a kút...!!!! :-)

Május

Felébred az ember lánya reggel a lakókocsiban, látszik a leheletének a párája, nyirkos törülközőbe törli az arcát, tegnapról vizes aljú farmerbe bújik. Hát eddig nem valami szívderítő a helyzet. A nap csak néha bújkál ki a felhők mögül, három réteg cucc van rajtunk, a hajón is fázunk és Velencébe érve sem javul a helyzet. Morcogás. Nincs is mit tenni, fel óra séta után egyszerűen muszáj betérni egy eldugott kis sikátor még eldugottabb kávézójába, csatlakozni a helyiekhez és betolni egy szendvicset és egy kávét.... ja, és egy sört is... bár úrinő 10 előtt nem iszik, de fent említett rosszkedvű helyzetet valamivel orvosolni kell. Mire mindezen túl vagyunk, már fénypászmák törik át az egyszerű kis függöny anyagát... és egyébként is... minden rendben - hiszen itt vagyunk... :-)

Képzelőd

Tavasz és nyár. És mi lesz a többi évszakkal? Mondjuk az ősz? Az milyen lehet? A pulóver-kabát-eső-befagyas*em fílinget próbáltuk már májusban, kösszépen, ki lehet pipálni. :-P De az a fincsi ősz... mikor éppencsak egy sál kell - az is csak azért, mert most vettük amott a sarkon túl -, meg egy jópofa kötött pulcsi vagy egy dzseki.... Az milyen lehet? Színesednek ott is a levelek, mert azért van ám fa ott is, de van ám... mert mi megtalálnánk az eldugott kerteket, ülnénk egy padon és csak hunyorognánk a huncut-őszi napsütésben.

Hamarabb sötétedik, ez szokatlan lenne.... kénytelenek lennénk a vég nélküli mászkálás helyett este 6-kor már egy trattoriában töltögetni az időt... és a vörösetmegafehéret... :) :)  Hazafelé talán nem ülnénk már ki a vaporetto elejébe, ahol a szél könnyesre marja a szemünket, inkább bekucorodnánk a fedett részbe, szótlanul ringatódznánk, és a piszkos-karmos ablakokon keresztül néznénk a lámpák elmosódott fénypöttyeit.

A ködre lennék kíváncsi... mert mostanában valahogy megbarátkoztam a régebben utált köddel. Milyen lehet Velencében? Ahogy leszáll a vízre.... ahogy megül a sikátorokban... ahogy elfedi a paloták felsőbb emeleteit... Elég csak benézni a gugliba és rengeteg ilyen fotót talál az ember. De sajátom nincs. Még. :-)

Beszéltünk Toscana-ról... bár láthatnám Veronát... az aranyló dombokat és az udvarházakat....  De ez a büdös város, ez a Velence... ez nem hagy nyugodni.... valamiért vonz mint a mágnes... :-)

Kedvenc

Csillagok utasa

Hogy először tengeren - már megint
a régi gyerek voltam. Mennyi kincs,
mennyi szépség mindenütt! Rohanó
fény lett a kis velencei hajó
s rajta én a csillagok utasa.
Tulajdonképp sírnivaló, hogy a
Valóság úgy megtisztelt, a hegyek,
az ötlírás jegy, a táj, a kövek
a Márkus téren a talpam alatt,
s hogy a gőzös most énvelem szalad
ki a Lidóra az örök vizen!
Mintha valami szörnyű félelem
űzött volna, hogy mindez nem igaz
és eltűnik, úgy ittam-ettem az
új világot, Alpokat, utcalányt,
tengert, aloét, szobrot, Tiziánt,
összevissza: minden pillanatom
ima volt és újjongó fájdalom.

/Szabó Lőrinc: Tücsökzene/

007

"... és tudsz még valami újat felfedezni Velencében?" Persze... Timothy Daltont, he-he... Igazából nem én fedeztem fel, hanem Golden, akinek még szemkontaktusa is volt Mr. Dzsémszbonddal. :) Bár a pasas szemében állítólag inkább ijedtség látszott, hogy na, most valaki megint megismert, megint autogramot fognak kérni, mikor azt sem tudom, hol vagyok, hogy melyik szemüvegemen keresztül nézzek ki a fejemből, ezt a pulóvert is minek hoztam el és egyáltalán... No, aggodalomra semmi ok, kedves nullanullahetes, Golden nem téged támadott le, inkább engem riasztott, hogy azonnal fényképezzek, mert "ne nézz oda, de az ott egy színész". Hát igen, a neve nem jutott eszébe, de amúgy is ilyesmi munkamegosztásban voltunk: ő meglátta, én lefényképeztem (ehhez persze oda kellett néznem)... Lazac meg közben ette a fagyit. :) :)

2010

Az idén volt ázás és fázás... párás lakókocsi, sosem száradó ruhák... Zivatarosan indult napok... Voltam kicsit antiszoc emiatt... :


De aztán valahogy mindig kisütött a nap kint is - bent is... :


A város még mindig gyönyörű, még mindig az enyém/miénk/mindenkié-aki-szereti...


Szép dolgok történtek velem, nagyon sokat nevettünk, majd még írok. Fotók és egy kis szösszenet jobbra. (Mióta vannak itt aloldalak?? Látszik, hogy ritkán járok errefelé... :-) )

Tervezgetős

Érdekes dolgot mondott a múltkor a tv-ben Díner Tamás: ő szinte csak beállított fotókat, portrékat készít, utazásai közben csak a legritkább esetben kapja elő a gépet. Úgy érzi, a fényképezés éppenhogy elvonja a figyelmét a helyszínről. Van ebben valami. Én mondjuk a videóval vagyok így: számtalanszor lehet látni, hogy valaki felvesz valamit - Velencénél maradva mondjuk az üvegfúvók munkáját - és már a felvétel alatt is a kamera picike kijelzőjén követi az eseményeket, nem a valóságban. Már akkor, ott a helyszínen sem látja élőben, csak úgy mint otthon majd a felvételen. Ennyi erővel tényleg megnézhetne a Travelen egy útifilmet.

Na mindegy, nem kell ilyen okoskának lenni, én fényképezek mint állat. :-) Jó a visszaemlékezés miatt is, de inspiráló is megnézni a képeket... Most pl. van egy elég vacak időszak: egészségi problémák, lelki nyavalygások, pénzügyi nehézségek... De ha megnézem a fotókat, akkor tudom hogy egyszerűen ott akarok lenni megint és kész. És addigra majd elmúlik, túllépek, megoldódik, sötöbö.... és MEGYÜNK...

... mert meg kell látogatni megint a rokonokat.... :)

... mert nem mondtam neki, hogy "még egy lépéssel hátrébb...." :)

... mert még mindig nincs egy éles fénykép a taximról (jobb szélső).. :)

... mert itt még nem gyújtottunk gyertyát...

... és mert még nem vettünk kimért bort (pedig naponta többször elmentünk az üzletke mellett) . :)

Lopás esete forog fenn :)

Csak az a kérdés, hogy ki kitől. Megjelent egy "Magyarországi mozaik" c. kis zsebkönyv. Annyira nincsen nagy arcom, hogy azt gondoljam: a másfél éve íródott blog után találta ki valaki a címet a könyvének - valószínű inkább a véletlenek játéka. Végülis elég logikus cím: egy országnak, egy városnak a sok-sok apró darabkái adják ki az egészet, mutatják meg az összképet. Adott esetben ez tök mindegy a barátoknak szánt száz példányommal, de azért elgondolkodtam: ha valaki "igazi" könyvkiadásba kezd, le kell védetni még a címet, a nevet is.... vagy nem is tudom mit kell ilyenkor csinálni... mindenesetre körültekintőbben kell eljárni.

Egyébként a rossz májammal had' jegyezzem meg: a Magyarországi mozaik c. könyvnek a borítóján ki van rakva Magyarország - puzzle-ból... ez már szerintem agyon is vágta az egészet. Amatőrök...., he-he... :P

Május 10. :)

"Miért mászod meg a hegyet? Mert OTT VAN." Hát kb. ez a fennforgás. Mert ennek aztán már tényleg nincsen érthető magyarázata: megint ugyanoda, elkölteni azt a sok pénzt, rááldozni a szabadságot... Megint barangolni ugyanazokon az utcákon, ücsörögni ugyanazoknak a templomoknak a padjaiban, hallgatni a harangzúgást... Megint megégetni a szájunkat a kávéval, ringatózni a vaporettóval, fényképek százait megcsinálni, pizzát enni egy árnyékos terecskén, vagy gyümölcsöt műanyag pohárból a Rialtónál... Megint megkeresni a Bovolót, hogy fel lehet-e már menni, végigsétálni sokadszorra a Mercerián, bújni a kézműves üzleteket, leülni valamelyik templom lépcsőjén, ahol állandóan Vivaldi szól...

Na, szóval nem is értem, komolyan... :))))

Mindenesetre most annyiban változik a helyzet, hogy a szemközti félszigeten leszünk campingben. Ebből adódóan sokat fogunk hajózni. Reggelente tapicskolunk a jéghideg tengerben (Lazacom belemegy, az tuti :) ), esténként kiülünk a partra egy sörrel. Vagy a a fenti képen látható műintézményben iszogatunk valamit ami enyhén alkoholos, párás pohárban van és esernyőcske is van rajta. :) Háááát... nem is tudom... assszem nem lesz ez nekünk rossz... :)))