Hogy először tengeren - már megint
a régi gyerek voltam. Mennyi kincs,
mennyi szépség mindenütt! Rohanó
fény lett a kis velencei hajó
s rajta én a csillagok utasa.
Tulajdonképp sírnivaló, hogy a
Valóság úgy megtisztelt, a hegyek,
az ötlírás jegy, a táj, a kövek
a Márkus téren a talpam alatt,
s hogy a gőzös most énvelem szalad
ki a Lidóra az örök vizen!
Mintha valami szörnyű félelem
űzött volna, hogy mindez nem igaz
és eltűnik, úgy ittam-ettem az
új világot, Alpokat, utcalányt,
tengert, aloét, szobrot, Tiziánt,
összevissza: minden pillanatom
ima volt és újjongó fájdalom.
/Szabó Lőrinc: Tücsökzene/
4 megjegyzés:
Ez akkor volt, amikor jól megáztunk? :)
Mármint melyik alkalomra gondolsz??? :-P Ez akkor volt mikor kikötés után áztunk meg és mezítláb mentünk a kocsiig. :)
Arra gondoltam :)
akkor most ezt csendben elloptam :) köszke
Megjegyzés küldése